Weöres Sándor: Tíz lépcső

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.

Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.

Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.

Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.

Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.

Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.

Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.

Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.

Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.

Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.

Weöres Sándor: Ten steps to entirety

Scatter your treasures - richness shall be yourself.

Crumble your ornaments - beauty shall be yourself.

Forget about your fun - joy shall be yourself.

Burn your books - wisdom shall be yourself.

Waste your muscles - strength shall be yourself.

Put out your flames - love shall be yourself.

Banish your compassion - goodness shall be yourself.

Destroy your suppositions - belief shall be yourself.

Break through your obstacles - the world shall be yourself.

Compare your life and death - entirety shall be yourself.

Mindig telerajzoltam a füzeteimet, könyveimet. Amikor animációkat kezdtem készíteni a mozgóképes számítógépes grafika hajnalán, még több firkát rajzoltam minden füzetlapra, összelapozva őket mozgássá. A csúcstechnikát akkor a teherautónyi méretű gépek jelentették. Az emberek nem rohantak, hanem beszélgettek egymással, a tejeszacskóra rá lehetett állni, a parizernek dupla haja volt, a banán maffia pedig pult alól adta a gyümölcsöt karácsonykor. Űrhajós akartam lenni a görbülős tévék időszakában, amikor a fagyi 2 forintba került és orosz műemlékek álltak a tereken. Internet nem létezett az emberek napjaiban, se az országos ki kicsoda oldalak, nem voltak e-mail címek, sem fórumlakók, csetelgetők. Amikor levele érkezett valakinek, nem a számítógéphez szaladt vagy a lombhullató fákra gondolt, hanem a postára. "Igen, a mobilomon beszélek!" - feszítettek az utcasarkon az antennás telefonnal a ficsúrok. Magamról írni nem tudok. Ámbár van egy sziget, ahol minden szép és gondtalan, ahol mindig süt a Nap és a trópusi eső kényeztet vidáman zuhogva, szivárványos díszbe öltöztetve az égboltot. Itt minden ragyog, boldog vagyok. Fred vagyok.

I always used to fill with drawings my notepads and books. When I took up animation at the dawning of the age of computer graphics, I strarted to draw more and more sketches on the edges of my exercise books to make a "movie" by paging them. The top of the technology was ment to be van-sized machines. People weren't hurry everytime, they talked to each other, you could stand on milk pouches, cold cuts had double covering, bananas were sold under-the-counter to the costumers at Christmas. In the age of the curving televisions, I wanted to become an astronaut, when an icecream costed two forints and russian statues rested on every square. The internet didn't exist in the everydays of people, neither did the community pages. No e-mail addresses, no forum sharings and online chats. When a letter was sent, nobody ran to the computer or thought of the alphabet: the Post office came to everyone's mind. "Yeah, I'm talking on my mobile!"- boasted the folks with their cellphones with large antennas on the corners of the streets. I cannot write about myself. Although there's an island, where everything is nice and pleasant, Where the Sun is shining all the time, and tropical raindrops freshen me up falling joyfully, painting the sky with the colours of the rainbow. Everything is sparkling, I'm happy. I'm Fred.

Lin-csi kolostorában egy reggel ezzel a kérdéssel fordultak az apáthoz a szerzetesek. - Mondd, apát! Mi az a tanítás, mely túlmutat Buddhán és az összes pátriárkán? - Egy szezámmagos pogácsa - felelt azon nyomban Lin-csi, aztán nagy nyugalommal fürkészte szerzetesei arcát. A hívek zavartan fészkelődtek, majd az egyik megkérdezte. - Tréfálsz, apát? - Nem tréfálok, ez a valóság - állította Lin-csi, majd látva a szerzetesek tanácstalanságát, így folytatta. - A szezámmagos pogácsa valóban túlmutat Buddhán és a pátriárkák minden tanításán. A szezámmagos pogácsa semmit sem szimbolizál, pogácsa csupán, talányok és magyarázatok nélkül. Nem így a Tanítás, mely tökéletlen mesterek tökéletlen szavaiból áll, s az utódok örökké ezeket magyarázzák. Hívek! Ha tökéletes tanításra vágytok, nézzétek meg jól a pogácsát! Ne vesződjetek többé szent könyvek betűivel, ne kínlódjatok szikkadt agyú mesterekkel, ne erőlködjetek, ne akarjátok érteni az írást. Vessétek el az írott hagyományt, vessétek el a példát. Nem ezekben van a teljesség, a megnyugvás. A Tanítás harsogó hívság, a szezámmagos pogácsa a csendes valóság - szólt Lin-csi apát, s már sarkon fordult volna, amikor utánaszólt az egyik tanítvány. - Mester! Téged se hallgassunk ezután? - Akik a pogácsa valós természetét már föltárták, kiálltak minden próbát - válaszolta az apát. - Azok felém se nézzenek többé! De akik még nem tudják, mennyire terhes minden titok, minden tudás, és akik még nem tudják, hogy nem érdemes az Úton cipelni mást, csak egyetlen szem szezámmagos pogácsát, azok kolostoromban megvárhatják, míg lekopik róluk a sok régi okosság. Akkor aztán ők is mehetnek tovább -válaszolt szerzeteseinek Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján. /Su-la-ce - Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában/

One morning at Linji Monastery, the monks asked the abbot this question. - Tell me, abbot! What is the teaching that goes beyond the Buddha and all the patriarchs? - "A sesame seed cake," Linji replied immediately, and then he searched the faces of his monks with great calm. The devotees squirmed in confusion, and then one asked. - Are you joking, Abbot? - I'm not joking, it's the truth, Linji said, and then, seeing the monks' confusion, he continued. - Sesame cakes really go beyond the Buddha and all the teachings of the patriarchs. The sesame cake symbolises nothing, it is just a cake, without riddles or explanations. Not so the teaching, which consists of the imperfect words of imperfect masters, explained forever by their successors. Believers! If you want the perfect teaching, take a good look at the cake! Trouble yourselves no more with the letters of holy books, torment yourselves no more with vile masters, strive no more, seek no more to understand the scriptures. Throw away the written tradition, throw away the example. There is no wholeness, no comfort in them. "The teaching is the loud vanity, the sesame cakes are the silent reality," said Abbot Linji, and was about to turn the corner when one of the disciples followed him. - Master! Shall we not listen to you now? - Those who have already revealed the true nature of the cake have passed all the tests - replied the abbot. But those who do not yet know how burdensome all secrets and all knowledge are, and those who do not yet know that it is not worthwhile to carry on the path anything but a single grain of sesame cake, can wait in my monastery until all the old wisdom has worn off. Then they too can go on their way - replied Abbot Linjii to his monks in his monastery on the banks of the Huo-to River. /Su-la-ce - Morning Conversations at Abbot Linji's Monastery